Na ez már igazi repülőgép modell volt!
Egy felső szárnyas, balsa bordákkal, papírborítással, és motorral. Igaz gumimotor volt, ami nem akarta a légcsavart megpörgetni, annyira biztos nem, hogy ezáltal repüljön is a gép. Sokat és nagy szeretettel dolgoztam rajta, míg elkészült. Alig vártam, hogy kipróbáljam! Végre eljött a nap. És ahogy az lenni szokott, az első repítés alkalmával darabokra tört. Hát mit mondjak, annyira rendbe tudtam hozni, hogy az asztalomon jól mutasson.
PZL 101 Gawron
Aztán idővel elkallódott. Sajnáltam, mert jól nézett ki a kicsit csálé szárnyaival és a foltozott borításával.
Azt ugye nem mondtam, hogy hosszú éveken át nem volt modellező ambícióm. Bejárhattam volna az MHSZ-be (a fiataloknak: Magyar Honvédelmi Szövetség, amolyan félkatonai szervezet, itt képezték a gépkocsivezetőket, a pilótákat, a rádiósokat, a könnyűbúvárokat, lövészeket – és hogy ne legyen teljes katonai jellege a modellezőket is) De nem jártam be, mondván a modellezés az egy nagy hülyeség. Inkább elmentem könnyűbúvárnak. A sportorvos azt mondta, a szemüvegem nem akadály, a víz alatt úgysem lehet látni semmit. A rep orvosiról pedig emiatt (a szemüveg miatt) rúgtak ki. 
És hosszú-hosszú évekig nem is tudtam, hogy létezik modellezés. Repülőgép- és hajó maketteket ragasztgattam sorozatban, azok csak akkor törtek, ha leejtettem, vagy ha lelöktem a polcról. Aztán ez is elmaradt.
Nos, a második gépem egy mai Cessna-ra hasonlított. De inkább egy PZL 101-re.
Ez is egy történet, de előbb egy kis kirándulás a forgószárnyasok világába. Nos, ez is megér egy beszámolót, ami hamarosan következik.
